2010 óta, az egyik legérdekesebb kérdéskör, hogy merre lehet megtalálni azt a jövőképet, ha tetszik víziót, amely képes lehet alternatívát nyújtani. Mik lehetnek azok a fő gondolatok, melyek mentén megteremthető egy igazságosabb, jobb és élhetőbb Magyarország?

Kezdjük a rossz úttal. Ez nem más, mint a feltétel nélküli alapjövedelem. Ez főként a nyugati, posztmodern, magát "progresszívnek" nevező baloldal hevülete. Magyarországon, inkább egy "ígérjünk nagyobbat mint a másik" elven, tökéletesen valósítja meg az mszp 2002 és 2006-ban elkövetettt hibáját. Ezzel ismét előkerül, az a fajta szocialista, a Kádár-korszakból eredő mentalítás, melyet a Fidesz is oly könnyedén húzott magára, miszerint az állam gondoskodik rólad.
Ez a fajta jövőkép nem jövőkép. A jelen. Akárhányszor mentünk bele ebbe a fajta önámításba, mindíg meg kellett tapasztalnunk a saját bőrünkön az, hogy nem erre teremtetett az államszerkezet, az képtelen magán hordozni az embereket. Persze hitegethetjük magunkat arról, hogy most ezzel sikerülhet és ingyenpénzt kapunk, de óriási pofáraesés lesz a vége. Ha kiutat keresünk, ez az első amit le kell tisztáznunk: szakítanunk kell az elavult önámítással.

Na de akkor merre?

1. Ha segíteni akarsz valakinek, hal helyett adj hálót!

Egy posztmodern, információ és tudás központú világban élünk, ahol minél több dologhoz étesz, minél minőségibb a tudásod, annál szélesebbek a kapuk. Ahelyett, hogy a társadalmi és gazdasági demagógia mocsarába ereszkedünk, kezeljük felnőttként az embereket, adjuk meg a lehetőséget hogy legyen eszköz az emberek kezében, a jövőjük kiteljesítésére! Persze az államnak nyújtani kell bizonyos áthidaló segélyezéseket, de ezek nem válhatnak életformává és nem jelenthetnek ajándék pénzt.

A képzés minőségi mivoltánál meg kell emlékezni arról is, hogy ez általánosságban értendő. Nem maradi ideológiai nevelésre kell használni az iskolát, hanem biztosítani kell a minél versenyképesebb tudást. És itt van egy rossz hírem a NER politikusainak: csak akkor lesz az ország jobb és élhetőbb, ha a polgárai tudatosabbak.
A 21. századi Magyarországon nem hittanra van szükség, hanem a felsőbb éves általános iskolások gazdasági alapismeretének bővítésére. El kell érni, hogy az alaptudás, műveltség egy alapköve legyen a vállalkozói kézségek fejlesztése és a tudatos világlátás. Ezzel lehet nem a szűzanya imádatát tanítjuk, hanem a pénzügyekben való tudatosságot, de ezzel lehet hogy egy életképes generációt alkotnánk.

2. Átlátható, decentralizált hatalomgyakorlás

Kezdetnek a hatalmi ágakat kell egymástól elválasztani. Ehhez egy egymást ellenőrző, világosan tisztázott és önkényesen nem megváltoztatható jog- és felelősségi körökkel rendelkező elnöki parlamentarizmus szükséges. Mind a végrehajtó, mind a törvényhozó hatalom közvetlenül a néptől nyeri legitimációját és képes ellenőrző pólussá válni a hatalmi térben. Legnagyobb előnye, hogy ténylegesen nem folyik össze a törvényhozás, hiszen a mai rendszerben míg a parlamenti többségből ered a végrehajtó ág, ebben egymástól független tud lenni.
A decentralizáció persze nem csak ezt jelenti. Törekedni kell rá, hogy konszenzusos megoldások történjenek minden jelentős döntéshozatali mechanizmusban, így elkerülve bármely érdekcsoport totális dominanciáját. Ehhez mentalítást kell váltanunk és fejleszteni a politikai kultúránk. Fel kell hagynunk a rendszerváltás után kialakított, majd 2010-ben brutálisan eltorzított többség felé húzó választási rendszerünkből adódó erőpolitikával. Nem a stabilitás fontos a politikai térben, hanem a békés konszenzus. A hatalom megválasztásának ehhez kell igazodnia, a torzító vegyes választási rendszer helyett , egy tisztán listás szabályzást kell felállítani. Ebben a szavazatok 47%-ka, nem 66% mandátumot ér, hanem a 47% mandátumot.

3. Kissebb állam, kevesebb korrupció, nagyobb magánélet

Ahogy első pontomban írtam, az állam nem gondoskodhat polgárairól életvitel szerűen.Egészségbiztosításban, nyugdíjban és számos az egyén mindennapjaiban fontos területen közelednünk kell a piaci megoldások és az önfenntartás felé. Persze ez kissebb adózással is jár, mivel kevesebb a szolgáltatás. Ha nem teszünk valamit, tarthatatlan lesz a felosztó-kirovó rendszer és óriási szociális katasztrófa fog bekövetkezni, mikor a jóléti állam, szinte egyik napról a másikra képtelen lesz ellátni feladatát. Igenis, nem szabad félni és el kell mondani az embereknek: Magyarország jövője attól függ hozzányúlunk-e a nagy ellátó rendszerekhez. Ezen problémakörnek a megoldása pedig nem kádári nosztalgiától bűzlő demagógia, hanem szabad piaci megoldások.