"A magyar munkavállalók nem bevándorlóként, hanem az Európai Unió tagjaként dolgoznak külföldön." 

"A magyar állampolgár egyben uniós állampolgár is, így megilleti a szabad lakó- és munkahely megválasztása bármelyik tagországban." 

Ezek Pósán László fideszes országgyűlési képviselő válaszai arra az állításomra, hogy a külföldre távozó több mint 500 ezer magyar honfitársunk, odakint bevándorló. Őszintén sajnálom, hogy nem érdemben foglalkozik a témával képviselő úr, őszintén sajnálom, hogy nem a megoldást keresi. Persze tudom, egyszerűbb elnézni egy probléma mellett, mint komolyan átgondolni.

Egy dolog nem vitatható. Tény, hogy mindannyian (szerencsére) az Európai Unió polgárai vagyunk és ezen jogok megilletnek minket. De az végképp tisztázatlan, hogy Pósán László honnan veszi azt, hogy az Angliában dolgozó magyar ezen az alapon nem minősül bevándorlónak. 

Tegyünk tisztába pár dolgot! Az a jogi státusz, hogy valaki az EU állampolgára, nem létezik. Vannak az Uniónak tagállamai és azoknak állampolgárai. Nemzetközi szerződésekben ezek az államok szövetségi rendszert alkotnak, és egymás felé tesznek engedményeket. Pósán László gondolatmenete akkor állná meg a helyét, ha létezne egy "Európai Egyesült Államok", mely föderális berendezkedésű országként jogviszonyt létesítene az ott élőkkel. Ebben az esetben egy közös európai költségvetésbe folynának az adók, járulékok és egy európai belső fogyasztás bővülés által elért összjövedelem-növekményből közvetlenül részesedne Magyarország is. De nem ez a helyzet. 

Az a fiatal, aki a Magyarországon kialakult reménytelenség miatt, elhagyja a magyar állam közigazgatási területét és egy másik országban adózik, fizet járulékokat, fogyaszt és éli mindennapjait, nincs interakcióban a magyar költségvetéssel. Ez a kiesés, mikor több mint fél millió emberről beszélünk, kardinálisan jelen van és nehezíti meg a nyugdíj- és szociális ellátórendszerek fenntartását. Ez komoly probléma. Sokkal nagyobb, mint a kormányzat által démonizált, hazánk területére érkező bevándorlás.

Röviden megfogalmazva, ha önkéntes nemzetközi migrációról beszélünk, akkor arról a cselekvésről diskurálunk, mikor valaki országhatárokat átlépve, állandó ott tartózkodás és munkavállalás céljából megváltoztatja földrajzi helyzetét. Kiemelem, hogy itt most a "jobb élet reményében" érkező emberekről beszélek és nem politikai üldözöttekről. Aki összemossa a két dolgot, az nem őszinte. Mivel, ahogy a fentiekben leírtam, az Európai Unió nem minősül föderális államnak és az alkotó országok közigazgatási határai fennállnak, ha valaki az egyik országból az EU-n belül másikba költözik, munkát vállal és letelepedik, ő ott bevándorló. Mint ahogy a több mint fél millió kivándorló magyar is. Ha pedig a magyar kormány ostobán démonizálja a bevándorlás fogalmát, őket is megsérti. 

Azt persze senki sem tagadja, hogy az Európai Unión belüli vándorlás egy jogilag jobban körülhatárolható terület, de ebben a politikai vitában a kormányzat egy percig sem diverzifikálta a fogalmakat. 

Mind tudjuk, hogy mindenkit nem lehet befogadni , viszont törekedni kell rá, hogy lehetőségeinkhez mérten szolidárisak legyünk és ne hidegvérrel visszadobjunk embereket a nyomorba. A kormányzat politikája, a "ne jöjjön senki, és aki itt van, menjen haza" egy embertelen és irracionális politikai álláspont. Ha a kormányzat a migráció problematikáját megoldani kívánná, nem plakátkampányolna és retorikai trükköket alkalmazna, hanem racionális, ugyanakkor emberséges lépéseket tenne Európával együttműködve. De ehhez tegyük hozzá, hogy vannak súlyosabb problémák: egészségügyi válság, fenntarthatatlan nyugdíjrendszer, kivándorlás ... Sorolhatom még egy darabig. Ez a politikai szélhámosságsemmi másra nem jó, minthogy lekössék a figyelmet és kampányoljanak. 

Tisztelt Pósán László Képviselő Úr! Ön téved és megsért rengeteg külföldön élő magyar emigránst! Továbbra is kérem, hogy kérjen bocsánatot, és mint már az 5. éve regnáló kormánypárt képviselője, vállalja fel a felelősséget! Várom válaszát!

Rutz Tamás

Együtt –a Korszakváltók Pártja