Sokak és sok helyen próbálják meggyőzni a magyar társadalmat igazukról. Sokszor és sokan gondolják azt, hogy egy erős véleménynyilvánítás, egy politikai program és kiállás megteremtheti a változást. Nap mint nap születnek közlemények és kommunikációs termékek, a szolidaritás, a humanitárius eszmék és európaiság jegyében. Mégsem történik semmi. Aki pedig azt állítja, hogy az eddigi eszközök hatékonyak, az hazudik.

Mi a helyzet?

Be kell vallanunk, hogy az utóbbi 25 év legnagyobb bűne, hogy nem tanították meg az embereket ezekre az eszmékre. Választásról, választásra minden politikai erő mantrázta és mantrázza a jól bejáratott fogalmi készletét, építgeti aktivista hálózatát.
Mit is céloz meg ez a tevékenység? Semmi mást, mint a már ideológiai szempontból edukált emberek becsatornázását a saját szervezeti hálóba. Az utóbbi negyed század semmi másról nem szólt, mint a lövészárkok kiásásáról, a szekértáborok fanatizálásáról és zárt közösségé tételéről. Ebben egy dolog számít: utáld a másik oldalt. Gyurcsány utálja Orbánt, Orbán utálja Gyurcsányt, az LMP és a Jobbik kb mindenkit. És ezzel etetik a népet. Mert ez a „politika”. Pedig nem. A politika a közügyek gyakorlása, egy művészet amely a világ nagy kérdéseiben próbál igazságos utat találni. De persze ha ennek a közelébe mehetnek az emberek, ugrik a zsíros fizetés és a színjáték.

Persze 2010 után, a Nemzeti Elszigetelődés Rendszere csak rádobott egy lapáttal és kinyírta a civil társadalom még pislákoló önszerveződéseit, így lezüllesztve a civil kontrollt. Aki pedig tisztességből csinálja, azt meghurcolják és szenved.

Mit kell tenni?

Kilépni a színjátékból. Minimumra kell venni a pártpolitikai térben mantrázott szép szavakat, mert ebben a formában semmit sem jelentenek. A társadalom számára csak üres kommunikáció, mert senki nem mondta meg a tartalmat. Ki kell menni a pártpolitikai téren kívülre és civilként megtanítani, hogy mit jelent a jogsegély, miért fontos szolidaritás és mit jelent a gyakorlatban európainak lenni. Alulról kell megújítani a civil társadalmat.
A pártoknak nem a 3 évnyi „Orbán takarodj!”-ra kell a pénzüket költeni, hanem arra, hogy elszaporodjanak az öntevékeny civil körök, akik már tudják mit jelent egy európai demokrácia és ezt meg akarják mutatni másoknak.
Tenni kell azért, hogy vidéken ne nyomoríthassák meg az elesetteket, hogy ne rúghassanak bele a földön lévőbe. Nem pedig „megsajtózni”, hogy látszódjon a szervezet.

Ami ma folyik (bocsánat), egy nagy kalap sz*rt sem ér. Amíg nincs meg a civil társadalom megújulása és nem épül ki az igény az európaiságra, addig ennek ismételgetése csak pótcselekvés.

Rutz Tamás