Gyakran találkozunk azzal a logikusnak tűnő kérdéssel: miért nem kapok a TB-től támogatást akkor, ha magánorvoshoz járok – esetleg azért, mert az állami egészségügyben nem győzöm kivárni, hogy hozzájussak egy számomra fontos, egyébként orvosilag is indokolt vizsgálathoz.

A Róbert Károly Magánkórház & Róbert Rendelőintézet és a Szinapszis Kft. reprezentatív mintán végzett kutatásából kiderült, hogy ezt a náluk ellátott betegek 58%-a jogosnak tartaná, ha a magán-egészségügyi szolgáltatásokra fordított összeg egy részét visszaigényelhetnék az államtól. A járulékfizetők további 42%-a azt szeretné, ha az OEP kifizetné a magánszolgáltatóknak az állami kasszába általuk befizetett összeget, amennyiben magánellátást vesznek igénybe, és páciensként csak az e feletti részt kellene kifizetniük.

Bármilyen tetszetős ez az ötlet én életveszélyesnek tartom. 

Miért?

Leírom, bár nem lesz rövid:

1. Évről évre csökken az OEP kassza bevétele: a régen eü. járuléknak nevezett eü. hozzájárulási adó összege és reálértéke egyre zsugorodik.

2. A nyugdíjasok és a 18 éven aluliak ellátása után az állam régebben kipótolta ezt - most már nem.

3. A kórházakban alapdíjnak tekintett 150 ezer Ft-os összeg 10 éve változatlan, miközben a szakértők jelenleg reálisan 200 ezer Ft-ról beszélnek (betegenként és ellátásonként 50.000 Ft hiányt generál az intézményekben.

4. A szakellátási kassza keretösszege az utóbbi 4 évben nem változott számotttevően (2014-ben még csökkent is közel 15 milliárd Ft-tal:

2013: 630.442 Mrd Ft

2014: 614.855 Mrd Ft

2015: 629.580 Mrd Ft

2016: 633.919 Mrd Ft

5. A járóbeteg szakellátás 92 önkormányzati intézménye ("szakrendelőintézetek") egyre jobban háttérbe vannak szorítva: 

− 75%-a kórházakhoz lett integrálva = kilopják belőle a pénzt, hogy a kórház működőképességét megőrizzék, 

− minden eszközfejlesztési pályázatból, ill. az ún. "évvégi kasszasöprés"-ből (a maradványpénzek szétosztásából) eleve kizárják őket, 

− emiatt nő a várakozási idő ill. a várólista, de az erre szánt pénzekre szintén csak kórházak pályázhatnak,

− megtiltották, hogy a szabad kapacitásukat a magánellátás piacán értékesíthessék,

EMIATT kénytelenek a betegek a gyorsabb ellátás érdekében a magánszektorba menni főleg a diagnosztika területén.

6. HA a magánszektorba újabb állami (OEP) forrásokat allokálunk azzal a populista szlogennel, hogy a biztosított "egyszer már fizetett TB járulékot ezért", akkor a folyamat begyorsul:

− az állami (önkormányzati) szektor még kevesebb pénzt kap, ezáltal a várakozási idő tovább nő, 

− egyre többen kényszerülnek a magánszektorban igénybe venni a fizetős ellátást,

− egyre több orvos-nővér megy át FŐÁLLÁSBAN oda dolgozni, mert ott valós áron fizetik meg őket,

− a helyükre nem találnak szakembereket az állami szektorban, emiatt a két ok miatt még jobban lepusztul az "állami" ellátórendszer,

− és ez a folyamat egyre jobban begyorsulva létrehozza a kétpólusú ellátórendszert: lesz egy szegényeket ellátó (lepusztult, rossz szakembereket foglalkoztató, hosszú várakozási idővel működő) ÁLLAMI és lesz egy csak kevesek számára megfizethető MAGÁN.

7. Van még egy rossz hírem: van egy-két terület, amivel a magánszféra nem foglalkozik, mert nincs rá fizetőképes kereslet:

traumatológia (nem ujj elvágásra és bokarándulásra gondolok),

idegsebészet, mellkas sebészet, szívsebészet,

onkológia... sorolhatnám.

Ha valaki belefut egy ilyen betegségbe, akkor mi lesz? 

Mivel akkor már ezeken a területeken is közép-afrikai állapotok fognak uralkodni!!!

***

A szerzőről:

Dr. Komáromi Zoltán

Szentesen született. 1980-ban végez Szegeden az orvosi karon, és már az egyetem alatt dolgozik a mentőszolgálatnál. Ezután három évig mentőorvos, majd öt év ügyeletes és helyettesítő körzeti orvosi állás következik. 1987-ben nevezik ki körzeti orvosnak, egy év múlva féléves helyettesítési lehetőséget ajánlanak fel neki Szatymazon. Később véglegesen is elnyeri az állást.

Tevékenyen részt vesz a háziorvosi vállalkozási rendszer kidolgozásában. 1994-ben megszűnik háziorvosi szerződése, ezután a szegedi orvosegyetem akkor induló Családorvosi Tanszékének szervezésén dolgozik. 1995-től Szegeden körzeti orvos. Feleségével együtt 1997-ben Újpestre költöznek, azóta a XII. kerületben háziorvos.

1990 és 1994 között Szatymazon önkormányzati képviselő, 1998 és 2002 között a XII. kerületi önkormányzat Egészségügyi Bizottságának tagja. Az Együtt- a Korszakváltók Pártja elnökségi tagja.