Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében van egy település melynek neve Érpatak. E község polgármestere a magát nemzetinek valló, szélsőséges pártnak a Jobbik jelöltjeként jutott eme pozícióban és megvalósította a mostmár csak „érpataki-modell”nek nevezett új rendszert.  A szociológusok és szociális munkások elutasítja ezt az új modellt, de a párthoz kötődő személyiségek pontosan a településsel próbálják igazolni elveik igazságtartalmát, elképzeléseik sikerességét.
            Érpatak polgármestere már ránézésre sem hasonlít a megszokott településvezetőkhöz. Orosz Mihály a nyilvános rendezvényeken katonai vagy fekete betyár ruhában jelenik meg, az vigyázzba állítva imákat szavaltat az általános iskolásokkal és ha esetlegesen olyan média jelenik meg egy rendezvényen mely negatív dolgokat írhatna róla, üvöltözve elküldi őket trágár megjegyzésekkel ötvözve. Legjobban jellemét és gondolatiságát ezzel a mondattal tudnám jellemezni: „Az együttélés szabályait be kell tartani. Nulla tolerancia van. Ha valaki nem érti meg, akkor annak a fejébe kell verni”.
A már említett érpataki modellnek az alapja a rend.  A zéró tolerancia jegyében minden esetben a hatósági személyeknek a legsúlyosabb büntetést kell kiszabniuk, még a legkisebb szabálysértésért is elzárást, melyet adott esetben a polgármester levélben is kérvényezett a  rendőrség helyi vezetőinél. Bevallása szerint ebből számos konfliktusa adódott, de ezek mind megoldódtak miután vezetőváltás volt a rendőrségnél. Fontos eleme a modellnek hogy a szociális juttatásokat feltételekhez kötik. Ilyen feltétel a kert rendezettségének megléte, a közüzemi díjak fizetése. A Jobbik terminológiájában cigánybűnözésnek nevezett jelenség megoldására is felállított egy hipotézist: „Van egy szűk bűnözőréteg, egy szűk együttműködő, beilleszkedni vágyó réteg, egy szűk megélhetési szaporodásból élő réteg. A többség pedig ingadozik.” A három szűk csoport, kiegészítve a jogászkodó, a cigányokat hergelő értelmiségiekkel, befolyásolja a többséget. Ha sikerült visszafogni a bűnözőket, és lecsitítani a jogászkodókat, a pozitívabb példát mutató alkalmazkodók lesznek a hangadók.
A Jobbikhoz közelállók szerint ez a rendszer melyet Magyarországra át kell ültetni, mivel a bűncselekmények száma sikeresen vissza lett szorítva a modell gyakorlatba helyezése óta.

            Az érpataki modell csak tüneti kezelés. Számos szakértő fejtette ki véleményét az üggyel kapcsolatban:  “Az alapokkal van gond –mondta Pataki Éva szociális munkás - A polgármester kiindulópontja, hogy az ember eredendően rossz és rosszra hajlik. A problémák pedig azért vannak, mert az emberek nem tudnak felnőtt módon viselkedni, irányításra, fegyelmezésre szorulnak. Az együttélési szabályokat pedig a polgármesternek kell elsajátíttatni velük. A szemlélet egyébként nem új  18- 19 századi megközelítéssel állunk szemben, amely a 21. században csak ideig-óráig tud megoldást adni.”
“Két embertípusra, építőkre és rombolókra osztani egy emberi közösséget nagyon leegyszerűsítő világképre utal. Feltenném a kérdést, hogy a polgármester építő vagy romboló embernek gondolja az általános iskola igazgatóját, aki szegregálja a roma gyerekeket, ráadásul összevont osztályban. Ezzel megfosztja őket a minőségi oktatástól és hosszú távon romboló embereket nevel ki” - elemezte az érpataki modell egyik alapvetését Deák Éva, konfliktuskezeléssel foglalkozó szakember.
Számos szakértő szerint a kényszerrel fenntartott rend, még ha rövid távon sikeres is lehet kívülről, hosszabb távon robbanásszerű negatív hatást válthat ki, mivel egy közösség kiépítése konszenzuson  és együttműködésen kell hogy alapuljon, félelemkeltéssel nem lehet ezt elérni.
A modell igen kritikus pontja a rend fogalmának meg nem határozottsága. Németh László szociológus és szociálpolitikus véleménye szerint ez a rendszer lényegében egy ízlésterror melyben a polgármester egyszerűen csak saját világképét, hitét önkényesen ráerőlteti a lakosságra melynek betartását aztán hatósági úton ellenőriztet. Ez erősen sérti az emberi méltóságot, megvalósítja a hatalommal való visszaélés tényét és a gyakorlatban élhetetlenné teszi a zaklatottaknak a mindennapi életet.
            Az „érpataki-modell” egy olyan sablon mely félő hogy a szélső-jobboldal térnyerésével előtérbe kerül. A rend fogalmának olyan értékeket kell rejtenie melyek a társadalom által elfogadottak, nem kirekesztőek a kisebbség felé és figyelembe veszik az individuum gondolati szabadságát. A kisebbségek és a többség együttélésének kérdése priorítással bír a társadalmi problémák között, de ez semmiképp nem történhet emberi életek tönkretételével, önkénnyel annál inkább párbeszéddel, munkával és egymás iránti megértéssel, toleranciával.