Már régóta nem beszélhetünk ideológiák mentén szerveződő pártokról, hiszen a tömegpártok dominanciájának világát éljük. Viszont az embernek, mint gondolkodó lénynek a cselekvéseit meghatározzák eszméi, világnézete, s mivel mi emberek tudunk létrehozni politikai szerveződéseket, ez lecsapódik azokon bár sokszor nagyon furcsa mixekben.
Nincs ez másképp a Fideszben sem, bár kétség kívül itt beszélhetünk a legfurcsább keverékről. Ennek megértéséhez szakítsunk a (szerintem hibás) jobb- és baloldali dogmával és szemléljük racionálisan a politikai cselekvést.

Autokratikus paternalista populizmus

Első, sőt második ránézésre is ez a teljes zűrzavar.  Ez maga a szinkretizmus.

Autokratizmus

A kormánypárt politikájának alapvető pillére a karizma, a vezető tehetségének és tekintélyének központba helyezése. Ez a fajta "tálentum" felülemelkedik a jogi alapokon és az alkotmány fölé helyezkedve annak nem követőjévé, hanem napi formálójává válik, melyhez a legitimációt egy eltorzított, gerrymanderingekben gazdag választási szisztémából nyeri. Élesen elválik a legitimáció és a legalitás, mely miatt ez a fajta állami szerveződés egyet jelent a kormányzó párt akaratával. Ennek a téves (orbáni) interpretációja az "illiberális demokrácia", mely nem takar mást, mint egy demokratikus köntösbe takart autoriter hatalomgyakorlási formát.

Paternalizmus

 Ez nem csak a napi politikai megnyilvánulások stílusában mutatkozik meg, hanem konkrét döntésekben is. Példának lehet venni, a társadalmi többség által (felmérésekben) bizonyíthatóan ellenszenvet kiváltó vasárnapi boltbezárások erőltetését, a magánnyugdíj pénztárak államosítását övező "állami gondoskodás" előtérbe helyezését, az egyéni takarékoskodással szemben vagy akár a szakmai kompetenciával rendelkező szervezetek kihagyását a szakpolitikák alakításában. Mindegyik esetben, a közvélemény és a tényleges konzultáció kihagyásával, az elit atyáskodva szabja meg a közjó tartalmát és célját. Ennek céljából a választáson kapott legitimációt azonosítja hatalomtechnikai stílussal.

Populizmus

Itt a Margaret Canovan általi értelmezés 7 megközelítését alkalmazva nézzük meg a Fidesz politikáját.
A kormánypárt politikájában a populizmus domináns szerepet játszik, mondhatni fő tényezője a mixnek. Fókuszpontba helyezi a rurális népességet, szocialista megközelítéseket alkalmaz (pl államosítás, teljes foglalkoztatottság, "nagytőke" ellenesség), a " nemzetközi elitet" mint ellenségképet alkalmazza, mely gátolja a népakarat felszínre jutását, az erény fő hordozóját az "egyszerű emberekben" határozza meg. Ezek fő hordozója a retorika.

Mi tartja össze a közösséget?

Mivel nem lehet egy konkrét célt vagy ideát meghatározni, mely a közösség szerveződését egyben tartja, máshol kell keresni a megoldást. Jelen esetben egy jól felépített érdekközösség és egyben kockázatközösség, mely működteti az egészet. Jól és időigényesen felépítettek egy olyan hálózatot, melynek tagjai nem csak érzelmi alapon kötődnek egymáshoz, hanem gazdasági javakban is. Ezen a hálózaton keresztül pozícióba juttatják a hűséget tagokat, akik képesek munkát vagy éppen csak előnyöket juttatni akár egy szimpla aktivistának is. Ez motiváltan tartja a benne résztvevőket, mivel ha nem is értenek egyet a politikai irányvonallal, akkor is érdekük a Fidesz hatalmi pozícióban tartása, mivel a párt bukása, saját egzisztenciális helyzetükre sorsfordító hatással lehet.

Hibák a rendszerben

1. A populizmus tekinthető egyfajta anti-establishment vagy elitellenes politikának is. A 2010-es "fülkeforradalom" után eleget téve a népakaratnak, gyors ütemben elkezdte felszámolni, elhitelteleníteni az addigi politikai-gazdasági elitet a Fidesz. Viszont ezzel egyidőben, egy új elitet képzett akik sokkal nagyobb befolyással rendelkeznek mint elődjeik. Így hamar visszaüthet a populizmus: az elitellenes, tőke ellenes retorika nagyon könnyedén fordulhat az "új elittel" szembe. Ebben van egy nagy értékegyeztetésbeli hiba, hiszen az autokratikus vezetési stílus és a populista retorika nem sokáig hangolható össze, mindenképp bukás a vége. Ennek iskolás példája Orwell, Az állatfarm című műve, ahol az embereket elzavarva, a disznók fokozatosan de belépnek az emberek pozíciójába.
2. A Fidesz sikeressége a választói passzivizmus függvénye is. A kormánypárt érdeke, hogy a saját hálózatán kívül passzív választói magatartást tartson fenn, mivel egy bizonyos ellenzéki aktivítás felett, nem lehet a választási törvények alakításával biztosítani a hatalom megmaradását.
3. Mivel nincs összekötő ideológia és főként a gazdasági érdekek a motivációs tényezők, a kapcsolatok és folyamatok egy idő után átláthatatlanná válnak.
4. Nehezen tartható meg kirívó önellentmondások nélkül az értékrendszer, így egy idő után zavarossá és kiismerhetetlenné válik külső szemlélők felé.

-Rutz Tamás-